Üdülés egy kicsit másképp, addiktológiai konzultációval

A bátyám nem volt mindig jó gyerek. Már amikor fiatal volt, akkor is egészen sok gondunk volt vele, mert mindig is egyfajta lázadó stílusa volt, de nemrég tudtam meg, hogy amikor egyetemi éveim alatt a bátyám eltűnt és elment „nyaralni”, tulajdonképpen rehabilitációra ment a Felépülők szervezethez.

Sosem folytam jobban bele a családi vitákba, nekem természetes volt, hogy a bátyám néhány napra el-eltűnik, sosem aggódtam, mert mindig hazajött. Persze a szüleim ezt akkor kicsit máshogyan, kicsit nehezebben élték meg. Most, felnőtt fejjel már tudom, miért volt olyan sok kiabálás, miért tűnt el napokra a testvérem.

Nem a lányokat kergette, ahogyan azt én gondoltam, sokkal komolyabb problémái voltak, mert különböző szerekre – a mai napig nem tudom, hogy mire – volt ráfüggve.

A szüleim nemrégiben szembesítettek ezzel a dologgal. Hálás vagyok a Felépülőknek, mert a bátyám rengeteg addiktológiai konzultáció után és egy 28 napos intenzív kezeléssel később teljesen le tudott szokni a drogokról, és akkor erről semmit sem tudtam, de most már büszke vagyok rá.

Lehet, ha tudtam volna, akkor én is megpróbáltam volna segíteni neki, de valószínűleg, ahogyan a szüleim is, én is elbuktam volna a próbálkozással.

A felépülőknél voltak az első ilyen addiktológiai konzultáción, ahol sajnos megállapították, hogy olyan fázisában van már a függőségnek, hogy profi segítségre van szüksége.

Ekkor nekem azt mondták a szüleim, hogy elment nyaralni valami lehetetlen helyre. Ha jól emlékszem, akkor azt mondták, hogy Thaiföldre ment. Az alibit pedig annyira gondosan összerakták, hogy még szuvenírt is kaptam tőle.

Pedig, a testvérem végig próbált leszokni, nem is volt messze tőlem, 28 napot töltött Veszprémben, a felépülőknél. Itt hozzá hasonló, gyógyulni akaró embereknek nyújtanak segítséget azóta is. Sokak meggyógyultak nekik köszönhetően és rengetegen – köztük a bátyám is – sosem nyúltak újra illegális anyagokhoz, vagy alkoholhoz.

A bátyám azt mondta, hogy azóta is rendszeresen tartja a kapcsolatot az ottani szakemberekkel, és néha visszajár hozzájuk. Nagyon hálás nekik, amiért segítettek rajta, segítettek megváltoztatni az életét. Nem tudja, hol tartana most, ha nem sikerült volna leszoknia, ha a szüleim nem rángatták volna el az első addiktológiai konzultációra, ahol tulajdonképpen meggyőzték róla, hogy változtatnia kell az életvitelén és le kell szoknia.

Akkor nem tudtam semmit erről az esetről, de most már hálás vagyok a szakembereknek, orvosoknak, akik foglalkoztak a bátyámmal és segítettek neki abban, hogy leszokjon a drogokról és normális életet éljen.

Gyerek fejjel sosem hitem az iskolai drog prevenciós előadóknak, akiknek mindig volt egy ismerőse, aki függő volt, aki nehezen szokott le. Sosem hittem el ezeket a történeteket, sosem gondoltam volna, hogy ez a probléma a családunkban is jelen volt. Semmit sem tudtam az egészről.

A Felépülők Családi felépülési központ, egy magán rehabilitációs központ, ahol segítenek leszokni az embereknek a függőségeikről. Csoportos foglalkozásokkal és órákkal tanítják meg a betegeknek, hogyan lépjenek túl a függőségeiken, hogyan maradjanak tiszták. Sokat kirándulnak a természetben, nincsenek egyedül, folyamatosan velük van egy szakértő, akihez bármikor fordulhatnak.

A dolgozók egy része régen függő volt, Ők tudják, min mennek keresztül a betegek és a legjobb tudásuk szerint segítenek nekik egy jobb életet kezdeni. Szerintem ez nagyon becsülendő. Igazán profi és lelkiismeretes dolgozók segítenek itt a betegeknek, a testvérem is ennek köszönheti a felépülését.

Az egyetemen volt pár ismerősöm, akiknek talán jó lett volna, ha elvisszük őket egy konzultációra, de akkor nem vettem ezt komolyan. Nem tudtam, hogy a saját testvérem is ilyen gondokkal küzd. Akkor viccesnek tűntek azok a szaktársaim, akik minden nap sörrel kezdtek, akik folyton be voltak rúgva. Felnőtt fejjel tudom, hogy az alkoholizmus milyen nagy probléma. De szerencsére a Felépülők segítségével nem leküzdhetetlen.